Ahogy az erdőtüzek tombolnak Los Angelesben, a tűzoltóautók, tűzoltóautók és a vadon élő tűzoltó teherautók fáradhatatlanul dolgoznak a lángok megfékezésén. A közeli hatalmas Csendes-óceán miatt sokan csodálkoznak, miért nem használnak tengervizet. A válasz három fő kihívásban rejlik: a korrózióban, a vízszállításban és a környezeti hatásokban.
Korrózióveszély A tűzoltóautók felszerelései – beleértve a tűzoltóautó tömlőit, szivattyúit és tartályait – elsősorban vasból és acélból készülnek, amelyek sós víz hatására korrodálódnak. Míg a repülőtéri tűzoltóautókat és a speciális repülőgépeket, például a Bombardier CL-415-öt tengervízzel való használatra tervezték, az összes tűzoltóautó, víztartályos tűzoltóautó és kefeszállító kocsi utólagos felszerelése megfizethetetlenül drága lenne.
Vízszállítási akadályok A tűzcsapokkal és az édesvízi tározókkal ellentétben az óceán nem hozzáférhető vízforrás a szárazföldi tűzoltáshoz. A part menti infrastruktúra korlátai miatt a tűzoltóautók és a víztartályos tűzoltóautók nem tudják felszívni a tengervizet. Az óceánvíz szárazföldi szállítása további szivattyúzási, tárolási és átviteli lépéseket igényel – ez nem praktikus megoldás a gyorsan terjedő erdőtüzeknél.
Környezeti aggályok A tengervíz sterilizálhatja a talajt, megakadályozva a növényzet újranövekedését. Ezenkívül a só lefolyása szennyezheti az édesvízforrásokat, károsítva az ökoszisztémákat. Ezek a hosszú távú hatások a tengervizet végső megoldássá teszik, nem pedig elsődleges tűzoltási megoldássá.
Míg egyes repülőgépek vészhelyzetben képesek felhasználni a tengervizet, a legtöbb tűzoltóautó édesvízre támaszkodik a korróziós kockázatok, a vízszállítási kihívások és a környezetvédelmi megfontolások miatt. Los Angelesben a tűzcsapok és a tározók továbbra is az erdőtüzek leküzdésének elsődleges vízforrásai.